Juhász Gyula
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele.
Légy hű magadhoz! Mert egész életed vele kell leélned.
Nem az a nagyszerelmed akivel letudnád élni az életed, hanem aki nélkül nem.
Tudod mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni Őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja,
"Mi is az a bánat"
/Osztrovszkij/
,,Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy,
olyan miatt, aki tetszik,
mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért,
akibe szerelmes."
Angyalok igenis léteznek, de mivel nem mindig van szárnyuk, nem ismerjük fel őket. Ezeket a szárny nélküli angyalokat barátoknak nevezzük
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
